A kis fa
Aki minimum velem egyidős, vajon beugrik-e a gyerekkorunkban tanult mese, történet anyanyelvből, ami ugyanezt a címet viseli. Ha nem, ne gondolkozz, csak a címet loptam onnan.
Pár órára vendégeink voltak május 25-én
az áporkai iskolások és igazgatónőjük, Orbán Éva, akik a Határtalanul programmal léphették át a határt. Mivel ez a magyaroszági program a mindenkori hetedikeseket célozza meg, ezért mi is vendégfogadóként a VII. osztály dobtuk be, akik ebből jelesre vizsgáztak.
Rövid ismerkedés után közösen elültettük a kis fát, amelyet ajándékként kaptunk a vendégeinktől. (a gödör kiásásakor konstatáltunk, hogy ebből talán nem tudnánk meglni?). Orbán Zselyke alkalomhoz illő verssel tette magasztosabbá ezt az akciót, nemkevésbé együtt dalolással igyekeztünk azt a tudatot erősíteni makunkban és bennük is, hogy „egy vérből valók vagyunk”.
Közös sétát tettünk a lövétei sóskútig, ahol az áporkai kísérő tanár, Szász Csaba fedte fel, hogy ő is környékről való, meg jópár gyerek, akik szülei még Lövétén nőttek fel, de már az áporkai közösséget gyarapítják. Majd búcsút integettünk...
A kis fa pedig itt maradt nálunk. Nemes galagonyája, virága reméljük évekig az iskolaudvar dísze lesz.
az áporkai iskolások és igazgatónőjük, Orbán Éva, akik a Határtalanul programmal léphették át a határt. Mivel ez a magyaroszági program a mindenkori hetedikeseket célozza meg, ezért mi is vendégfogadóként a VII. osztály dobtuk be, akik ebből jelesre vizsgáztak.
Rövid ismerkedés után közösen elültettük a kis fát, amelyet ajándékként kaptunk a vendégeinktől. (a gödör kiásásakor konstatáltunk, hogy ebből talán nem tudnánk meglni?). Orbán Zselyke alkalomhoz illő verssel tette magasztosabbá ezt az akciót, nemkevésbé együtt dalolással igyekeztünk azt a tudatot erősíteni makunkban és bennük is, hogy „egy vérből valók vagyunk”.
Közös sétát tettünk a lövétei sóskútig, ahol az áporkai kísérő tanár, Szász Csaba fedte fel, hogy ő is környékről való, meg jópár gyerek, akik szülei még Lövétén nőttek fel, de már az áporkai közösséget gyarapítják. Majd búcsút integettünk...
A kis fa pedig itt maradt nálunk. Nemes galagonyája, virága reméljük évekig az iskolaudvar dísze lesz.
A szivárvány alatt is átbújtunk
Harmadszorra vettünk részt az Oklándi Inkluzív Oktatási Központ által megszervezett A Szivárvány Csodái elnevezésű gyerekelőadáson, ahol a szivárvány színeinél is számosabb volt a műfajok palettája. Látványos táncok, ének és hangszermuzsika, na meg a népi stílusnak megannyi vállfaja vonult fel május 20-án az oklándi Kultúrotthon színpadán.
Iskolánk két csoporttal képviseltette magát, a negyedikesek kórusa a Zeneszövők, András Mónika tanítónő vezetésével és a Mag Ottilia első osztályosai népi gyerekjátékkal szerepeltek.
Egy remekbe szabott napot tudhattunk magunkénak, ahol a másor után kis sétát tehettünk a faluban, énekeltünk, táncoltunk és finom ebéddel telt pocakkal térhettünk haza.
Na, meg oklevéllel, ajándékkal, amit a kicsik nagy ujjongással vettek a kezükbe.
Jó volt kimozdulni végre.
1. oldal / 2